Anyós, após probléma

Miután összeházasodtunk, a legközelebbi hozzátartozónk a házastársunk lesz. Bár továbbra is szeretjük és tiszteljük a szüleinket, a párunkkal alkotunk egy egységet. Elsősorban hozzá tartozunk. Ezért nem lehet helye annak, hogy engedjük beleszólni a mi kapcsolatunkba a szüleinket. Sose engedjük egyik szülőnek se, hogy a társunkról, vagy a társunknak bármilyen bántó vagy elmarasztaló dolgot mondjon, beleszóljon a mi életünkbe. Se gyereknevelés, se háztartás, se semmi egyéb dologba nem jó, ha megengedjük. Tisztelettel a tudomására kell hoznunk, hogy ez a mi dolgunk, majd mi megoldjuk. Tanácsot ugyan kérhetünk, és gyakran hasznos is kérni, de ez nem lehet beleavatkozás a mi életünkbe.
Abban az esetben, ha kénytelenek vagyunk együtt élni valamelyikünk szüleivel, különösen fontos a határok felállítása. Ki kell alakítani a külön életterületünket, a külön, akár a szülőkétől eltérő szokásainkat, életmódunkat. Arra figyeljünk, hogy elsősorban nekünk feleljen meg az, ahogy élünk. Természetesen alkalmazkodnunk kell hozzájuk, mivel náluk lakunk, ők segítenek bennünket, de ez semmiképp nem mehet a kapcsolatunk rovására.