Hogyan hangolódjunk egymásra?

Nincs két egyforma ember, nincs két egyformán gondolkozó és érző ember. Sok tekintetben különbözőek vagyunk, és ez így van jól.
Különböző nézetek vannak arról, hogy mi a jobb, ha a házastársak hasonlítanak egymásra, vagy ha sokban különböznek. Azon a véleményen vagyok, hogy egy házasság akkor tud leginkább jól működni, ha az alap értékrendünk nagyon hasonló, tulajdonságainkban azonban lehetünk különbözőek.
Mire is gondolok, az alap értékrend kapcsán? Az azonos vagy hasonló vallási csoporthoz tartozás, hasonló erkölcsi értékrend, kulturális neveltetés. A nagyon eltérő pénzkezelési szokások és nagy a vagyoni eltérés is gondot okozhat, vita tárgyát képezheti. Nem mondom azt, hogy ilyen feltételek mellett nem lehet jó egy kapcsolat, de biztosan többet kell rajta dolgozni. Annál könnyebb lesz áthidalni ezeket a nehézségeket, minél kisebbek a különbségek, és természetesen attól, hogy mennyit teszünk azért, hogy együtt kialakítsunk egy új szokásrendszert.
Szerencsére a szerelem is a segítségünkre siet, mert ilyenkor sokkal könnyebb engedni a másiknak, jobban keressük a társunk kedvét. Vigyázzunk azonban, hogy ez a lemondás minkét fél részéről nagyjából azonos legyen. Arra is figyeljünk, hogy ha olyan dolgokról mondunk le, amik számunkra kiemelkedően fontosak, akkor később úgy érezhetjük, hogy túl nagy áldozatot hoztunk. Ez idővel átmehet akár a társunk elleni haragba is.
Amikor két ember összekerül, hozza magával mindkét fél a maga szokásait, családi hagyományait. Mindketten azt gondolhatják, hogy ők tudják, jól, ők csinálják helyesen. De valójában ezek csak szokások, többnyire nem jók vagy rosszak, csak mások, mint a mi szokásaink. Fontos, hogy ezekben megfelelően összehangolódjunk, és elfogadjuk, hogy a társunknak más szokásai vannak, mint nekünk.
De mi a helyzet akkor, ha ez mégsem történik meg? Ha évek múltával is csak azon vitatkozunk, hogyan kell készíteni a töltött káposztát, miként kezeljük a pénz helyesen, milyen elvek szerint neveljük a gyereket? Fogadjuk el, létezik több jó megoldás is. Lehet ez is, és az is jó.
A lényegesebb kérdésekben érdemes megegyeznünk. A vitatkozásnak nem sok értelme van. Üljünk le megbeszélni, hogy fogjuk ezután csinálni a dolgokat, hogy lehetőleg mindkettőnknek elfogadható legyen. Például, ha a gyereknevelés területén nem tudunk egyezségre jutni, annak a gyerekeink is kárát látják. Még ha nem tökéletesen, de egyforma nevelési elveket mentén neveljük gyerekeinket, hasznosabb számukra, mintha az egyik megenged, a másik pedig megtilt valamit. Visszaemlékszem gyerekkoromra, hogy mikor kéredzkedtem valahova Édesapámtól, megkérdezte, hogy Édesanyám mit mondott ezzel kapcsolatban, és ugyanígy, történt fordítva is, amikor pedig Édesanyámtól kérte az engedélyt. Ez nagyon belém vésődött, hogy nem hagyták, hogy kijátsszuk őket.
A kevésbé fontos dolgokban lehetünk megengedőbbek. Például mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, vagy tudja. Mondjuk, lehet így is és úgy is a mosogatni, takarítani. Egyszer az egyik enged, másszor a másik. Azonban, ha valami az egyik félnek nagyon fontos, a másiknak pedig nem, akkor érdemes engedni, hogy úgy történjen, ahogy neki fontos neki. Mindenkinek van egy-két dolog, amihez nagyon ragaszkodik, ezt inkább hagyjuk rá.